Helyes blog
Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések

Mi változott 1954-ben?

Nyelvészet és helyesírás
2015. november 3. 11:00 | LZS

Szeptemberben többször írtunk a szabályzat 12. kiadásabeli változásokról. Mostani posztunkban hatvan évet megyünk vissza az időben.

Az 1922-es helyesírási szabályzat (a 9. kiadás) után több mint harminc évvel, 1954-ben jelent meg a 10. kiadás. E kiadás (hasonlóan a legfrissebbhez) azt vallja magáról, hogy mivel gyökeres, alapvető helyesírási reformra nem volt szükség, nem történt jelentősebb változás, nem kellett új helyesírást kidolgoznia az Akadémiának.

A 10. kiadás szótári része 30 000 szóalakot tartalmaz, kb. 10 000-rel többet, mint az előző kiadás. Nézzük meg, hogy az egyes szavakat érintő változások közül melyek a legfontosabbak!

Vagylagos alakok számának csökkkentése (ill. esetenkénti növelése)

Az 1922-es szabályzat sok vagylagos alakot tartalmazott: borotva ~ beretva, pajzs ~ paizs, ölyű ~ ölyv, sofőr ~ soffőr, terasz ~ terrasz. A 10. kiadás kivette ezek közül az elavult, archaikus változatot, az esetleges ingadozó kiejtésű jövevényszavak közül közül a magyaros kiejtéshez közelebb álló alakokat részesítette előnyben (sofőr, terasz).

Ritkábban ennek fordítottja is előfordult, vagyis a szabályzat engedékenyebb lett, bizonyos alakváltozatokat vagylagosság tett: míg a 9. kiadás csak a zsemlye alakot tüntette fel, a 10.-ben a zsemle és a zsömle szerepel. Hasonló példák: 9.: csorgat, 10.: csorgat ~ csurgat; 9.: fonal, 10.: fonal ~ fonál. Az -ózik/-őzik képzős igék a 10. kiadásban dz-s alakváltozatukkal is szerepelnek: vagyis nemcsak a fogózik (9. kiadás), hanem a fogódzik alak is megjelenik, jelezve a két alak vagylagosságát.

A szerkesztők tehát a valós nyelvhasználatot rögzítették, amikor elavult alakokat töröltek a szótárból, s ugyanúgy amikor új alakváltozatokat vettek föl.

A kiejtés elvének fokozott érvényesítése

Az 1954-es szabályzat abból a szempontból is átvizsgálta az előzőnek az anyagát, hogy az alapszók kiejtése mennyire tükrözi a valós, korabeli kiejtést. Így például a 9. kiadásban még csunya írású és ejtésű szót átírták csúnyára, mert a magánhangzó időközben megnyúlt. Hasonló a helyzet némely mássalhangzókkal, ahol az időtartam változhatott akár rövidre, akár hosszrúra, például: kipuffogó > kipufogó, cupog > cuppog, bölcseség > bölcsesség. (A frisseség azonban megmaradt egy s-sel, csak 1984-ben írták át.)

A már az előző pontban is említett idegen eredetű szavak írásmódja is a magyaros kiejtéshez igazodott: samán > sámán (ugyanakkor a samanizmus csak 2015-ben lett sámánizmus!), frizúra > frizura, garszon > garzon.

A nyelvhasználat fokozottabb figyelembevétele

A szabályzat hangsúlyozza, hogy figyelmet fordít a korabeli nyelvhasználatra, s nem egy konzervatívabb nyelvállapotot tükröz. Míg a 9. kiadás az elsőleges (s nem az elsődleges) alakot ajánlotta, a 10. kiadás az elsődlegest. Történt néhány pontosítás is: a 9. kiadás csak a sujtás alakot tünteti fel, mindenféle magyarázat nélkül, a 10. kiadás már a sujtás és a sújtás alakokat is, természetesen a megfelelő jelentésekkel (az első a zsinórt, a második a csapást jelenti).

A különírás és az egybeírás elveinek végrehajtása

A külön- és egybeírás elveit az előző kiadáshoz képest jóval részletesebben magyarázza a 10. kiadás, több változás történt. Természetesen ez a szótári rész anyagán is meglátszik. Például a 9. kiadásbeli adás-vétel, csonka-bonka, dirib-darab szóalakja a 10. kiadásban már egybeírva szerepel, mert csak az utolsó tagjuk kap toldalékot.

A 9. kiadáshoz képest gyengült a képzők összerántó, szóösszetétel-teremtő ereje. (Ez ma is így van, egy képző miatt nem írunk egybe, kivéve egyes hagyományos írásmódú alakokat.) Például a 9. kiadásban vöröcsillagos, hosszúnyakú, haladószellemű szerepelt, a 10.-ben ezek már különírva találhatók meg: vörös csillagos, hosszú nyakú, haladó szellemű.

A 10. kiadás kiemelt figyelmet fordított a szovjet szóval képzett alakulatokra: az újonnan kidolgozott szabályok szerint ha főnévi minőségben szerepel, akkor összetételről van szó (szovjethatalom ’tanácshatalom’), de különírjuk, ha jelentése ’szovjetunióbeli’, például szovjet kormány.

A többszörös összetételeket kötőjellel tagolták a szótár szerkesztői (ekkor még nem létezett a 6 : 3-as formájában a szótagszámlálás szabálya, ez csak az 1984-ben került bele a szabályzatba). Példák: békevilágkongresszus > béke-világkongresszus, darabbérrendszer > darabbér-rendszer (a mai helyesírás szerint egybe!). Továbbá: munkásegységfront, földreformtörvény, osztályerőviszonyok helyett munkásegység-front, földreform-törvény, osztály-erőviszonyok szerepel az 1954-es szabályzatban. (Ezek a mai helyesírás szerint egybeírva helyesek.)

Maga a szótár is elismeri, hogy maradtak benne egyenetlenségek, például az érvénybelépés egybeírva szerepel, míg a munkába lépés külön (az utóbbi a szabályszerű írásmód), s ugyanígy: zsíroskenyér egybe, de a vajas kenyér külön. Ez a nyilvánvaló sajtóhiba (amelyet az 1954-es kiadás 2. lenyomatában javítottak, egységesen mindkettőt különírták) szülte azt a sokáig továbbélő tévhitet, hogy az eltérő írásmódnak oka van: a zsír és a kenyér gyakran forduló elő egymás mellett, mivel a szegény ember gyakran fogyasztotta, s ez már elég ok az egybeírásra, míg a vajas kenyér igazi csemege, a gazdagok eledele, e két alkotóelem ritkán forduló elő együtt, s ezért különírandó. Ez a magyarázat azonban nem több, mint helyesírási legenda.


Forrás: Deme László 1954. Helyesírási szabályzatunk tizedik kiadásához. Magyar Nyelvőr 285–308.

A kép forrása: hungarotonmusic.com

Hozzászólások betöltése...