Helyes blog
Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések
Egyszerű, de észszerű
Miért változott az ésszerű észszerűre? Mai posztunkban ennek hátterét járjuk körbe.
Az új helyesírási szabályzatról való híradások igen gyakran emlegetik az észszerűt mint egyik fontos változást. De vajon tudjuk-e, miért döntött így az akadémiai bizottság?
Az akadémiai helyesírási szabályzat 11. (korábbi) kiadása az egyszerűsítés elvét alkalmazta akkor is, amikor egy -sz-re végződő főnévhez kapcsolta a -szerű képzőszerű utótagot. Ahhoz, hogy ennek miértjét megértsük, nézzük meg, mi történik egy -sz végű főnév toldalékolásakor: lássuk el például egy -val/-vel raggal. A -vel rag teljesen hasonul a szótő végi -sz-hez, vagyis nem ész- + -vel, hanem ész- + -szel. A többjegyű betűk kettőzött alakját a toldalékos alakokban csonkítva írjuk, tehát nem *észszel, hanem ésszel.
Ugyanígy járt el a szabályzat a -szerű esetén is. A -szerű (és ugyanígy a -féle, -fajta) tipikus példája annak, hogy a tövek és a toldalékok (jelen esetben képzők) közti határ egyáltalán nem olyan merev, mint gondolnánk. Ilyen átmeneti szóalak például a -szerű (és a -féle, -fajta) is, mégpedig azért, mert bár összetételi utótagként tartjuk számon, képzőszerű tulajdonságokat mutat. Például már az a tény, hogy más összetételi tagokkal ellentétben önmagában nem fordul elő, a toldalékmorfémákkal teszi őt hasonlatossá. A toldalékok egy csoportjának, a képzőknek több tulajdonsága jellemző rá: nem kötelező elem, a szótő után következik, nem szóalakzáró, mint a képzők általában, vagyis következhet utána más toldalék (pl. ész + szerű + t), megtűr maga mellett másik képzőt (pl. ész + szerű + ség) stb.
A 11. kiadás szerint tehát a -szerű úgy viselkedik, akár a toldalékok, tehát az -sz végű főnevekhez való kapcsolódása esetén az sz-t csonkítva írjuk, vagyis az egyszerűsítés elvét alkalmazzuk.
A szabályzat 12. kiadása azonban már inkább a -szerű szóösszetételiutótag-mivoltát domborítja ki. Nem alkalmazza a „képzőszerű utótag” terminust (bár tagadhatatlan, hogy a szerű tényleg képzőszerűen viselkedik sok esetben). Miben tér el mégis a képzőktől?
Nézzünk meg egy példát, ahol valódi összetételről van szó. Vegyük a bőrkabát és bőrcipő összetételeket, és tegyük őket mellérendelő viszonyba: bőrkabát és bőrcipő. Egyszerűbben úgy mondhatjuk: bőrkabát és -cipő, vagyis a második esetben elhagyhatjuk az előtagot. Hiába hagytuk el a bőr előtagot, tudjuk, hogy az a cipőre is vonatkozik, attól még az az összetett szó egészét képviseli. – Nemcsak az előtag, hanem az utótag is elmaradhat összetételek ismétlődésekor: szövőipar, fonóipar, egyszerűbben: szövő- és fonóipar. (Míg mindezt nem tehetjük meg a képzőkkel: a bátorság és okosság szerkezetet például nem rövidíthetjük így: bátor- és okosság.)
Nos, a képzőszerű tulajdonságokat mutató utótagok ugyanígy viselkednek, mint a „sima” utótagok (vagyis most a -szerű, -féle, -fajta utótagszerű tulajdonságait domborítjuk ki): mindenféle és -fajta (elmarad az előtag), nem élet-, hanem álomszerű (elmarad az utótag).
Az új szabályzat tehát utótagként kezeli a -szerűt, s mivel összetett szavak határán sosem egyszerűsítünk kétjegyű betűk esetén (vadászszenvedély, jegygyűrű), hasonlóan kell eljárni az -sz végű főnév + -szerű esetén is, így lesz tehát az ésszerűből észszerű.
A kép forrása: schonherzbazis.hu.