Helyes blog
Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések

Isten: tulajdonnév vs. köznév

Nyelvészet és helyesírás
2014. március 11. 11:00 | KR

Isten/isten, hol kis, hol nagybetű a mondatban, milyen esetben?” – Önöket érdekli, mi megválaszoljuk.

Újra csemegézgettünk a Gy. i. k. oldalán, a helyesírási kérdések között. Az Isten/isten írásmódjával kapcsolatos kérdések már érkeztek hozzánk is, ezért úgy döntöttünk, közkinccsé tesszük a választ.

Az isten szónak létezik tulajdonnévi és köznévi használata is. Tulajdonnévként nagy kezdőbetűs, a zsidó és keresztény/keresztyén vallás Istenét jelenti, köznévként általános jelentésű, ilyenkor kisbetűs. Ezt az alapelvet persze nem könnyű mindig megtalálni, mert a jelentések összefonódnak. A mindennapi írásgyakorlatban, így pl. a szólásokban, állandósult szókapcsolatokban, köszönési formulákban, egyéb frazeológiai egységekben is általában köznévként kezelendő, így kisbetűvel írandó az isten, pedig gyakorta tulajdonnévi értékű.

Az adjisten, adjonisten például köszönésformák, lexikalizálódott szókapcsolatok, amelyeket írásban is jelölünk, egybeírással. A ne adj’ isten (adjon isten!) esetében ez a lexikalizálódási folyamat még kevésbé erőteljes, itt még a különírt formát tartalmazzák a szótárak is. Ez utóbbiakban az Isten nagy kezdőbetűs írásmódja is indokolt lehet.

További példák a kisbetűs köznevekre, szólásokra: biz’ isten, édes istenem!, hála istennek!.

Hozzászólások betöltése...