Helyes blog
Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések

Tévhitek a külön- és egybeírásról II.

Nyelvészet és helyesírás
2014. október 10. 11:00 | LZS

Folytatjuk a külön- és egybeírással kapcsolatos helyesírási tévhitek ismertetését.

Nem igaz az az állítás, hogy egy melléknév + főnév típusú szerkezet biztosan egybeírandó akkor, ha az szakszövegben fordul elő, terminus technicusnak látszik. Hiába szakszó például a szabad gyök, a lépcsős mérés, a köteles példány, ezek mégis különírandók. Természetesen szakszövegekben is akadnak olyan minőségjelzős kapcsolatok, amelyek egybeírandók: légibetegség, lengőfűrész, kéziszivattyú. – Ahogy általában a helyesírásra, a szaknyelvi helyesírásokra is igaz az a szabály: az alapértelmezett írásmód mindig a különírás. Egybeírni csak akkor lehet, ha valami nyomós okunk van rá. Önmagában az, hogy a minőségjelzős kapcsolat szakszövegben fordul elő, még nem nyomós ok. Bizonytalanság esetén célszerű a szaknyelvi helyesírási szótárakhoz fordulni (orvosi, műszaki, jogi stb. helyesírási szótárak). A szakszavakkal kapcsolatos helyesírási tévhit korrigálva tehát így hangzik: bizonyos szakkifejezések egybeírandók, ha az adott szakmában hagyományosan így írják, azaz az adott szakma helyesírási szótárában (ha van olyan) egybeírva szerepel. Minden egyéb esetben írjuk inkább külön.

A szótagszámlálás szabályához (informálisan: a 6 : 3-as szabály, hat szótagos [nem *hatszótagos!] szabály) is többféle tévhit kapcsolódik. Ahhoz, hogy egy összetételt kötőjellel tagoljunk (nem gondolva itt azokra az esetekre, amikor azért kell a kötőjel, mert az előtag tulajdonnév, betűszó, néma betűre végződő idegen szó stb.), két feltételnek kell teljesülnie: 1. az összetétel többszörös összetétel legyen (>=3 tag), 2. a szótagszám 6-nál nagyobb legyen.

A leggyakoribb tévhit ezzel a szabállyal kapcsolatban, hogy már a két szóból álló összetételekre is alkamazzák, ha a szótagszám meghaladja a hatot. – Nagy a káosz az -i képző körül is. A szabály úgy szól, hogy a képzők beleszámítanak a szótagszámba. Ezt azonban sokszor félreértelmezik, például olyan formában, hogy az -i képző önálló szó, és nem a szótagszámba, hanem az összetételi tagok számába számítják bele. Emiatt terjednek el az olyan tévhitek, hogy például az oktatástechnikai szó írásmódja *oktatás-technikai lenne, mivel oktatás + technika + i három szó. Ez azonban teljesen téves értelmezés, az -i képző nem számít bele az összetételi tagok számába, csupán a szótagszámba, de azt is csak akkor kell számolni, ha többszörös összetétellel van dolgunk, márpedig az oktatástechnikai – nem az.

A szótagszámlálás szabályát és a mozgószabályokat is össze szokták keverni. Ennek oka lehet például az, hogy mindkettő eredményeként kötőjelet tartalmazó összetétel jön létre. A kettő keveredéséből származó tévhit, hogy a mozgószabálynál is számolják a szótagokat. Például az indiai kender + termesztés kifejezés esetén a második mozgószabálynak köszönhetően indiaikender-termesztés lesz az írásmód, amely hat szótagnál hosszabb ugyan, de ennek itt nincs jelentősége, mivel nem a szótagszámlálás szabályát, hanem a mozgószabályt alkalmaztuk. A mozgószabályok alkalmazásának semmi köze a szótagszámhoz! – Ellentétben viszont az előzővel, ha nem az indiai kender nevű növény termesztéséről beszélünk, hanem az indiaikenderéről (mindkettő létező növény), akkor a szótagszámlálás szabályát alkalmazzuk, és ugyanaz lesz az eredmény, mint az előző esetben: indiaikender-termesztés. Ebből következik, hogy léteznek olyan esetek, amikor a hosszú összetétel első tagjának alapalakja nem rekonstruálható. (Nem tudjuk, hogy mit termesztett az illető. A kettő közül csak az elsőnek a termesztése illegális, erről bővebben itt olvashat.)

A kép forrása: www.nlcafe.hu.

Hozzászólások betöltése...