Helyes blog
Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések

Rá(m )férne egy ital

Nyelvészet és helyesírás
2014. április 11. 10:00 | KR

Kétségtelenül kusza az igekötők kérdésköre, főleg ha azok nem is igekötők.

Számos olyan szó létezik a magyar nyelvben, amely igekötőként is funkcionál bizonyos igék mellett (pl. hazamenni). Az igekötőkről azt fontos tudnunk, hogy alaphelyzetben egybeírandók az igével, de felszólításkor (menj haza), tagadáskor (nem ment haza), vagy egy bizonyos mondatrész kihangsúlyozásakor (Peti ment haza, és nem Juci) különválik az igétől.

Létezik egy szófaj, amelynek igekötőként való szerepe kérdéses; ez pedig a személyragozott névmás.

Vegyük például a ráfér igekötős igét, amelynek csak a 3. személyű alakját használjuk igekötőként. A rám fér, rájuk fér stb. szerkezetek már így különírandók. Van azonban egy másik jelentés is, amikor a nyomatékos, vagyis határozószói szerepű; ebben az esetben az szintén különírandó (rá fér). Azonban a többi személyragozott alaknál már nincs effajta elkülönítés. Jogos tehát a kérdés, hogy miért is alakult ez így?

Egy hosszú nyelvészeti tanulmány Elekfi László tollából válaszol erre a kérdésre. Érvelését a 3. személyű és az egyéb személyragozott formák különbségtétele között azzal kezdi, hogy a személyes névmási határozószóknak (mint pl. rá, bele, neki, tőle, róla) van egyfajta irányjelölési jelentése. Ezek általában megismétlődnek a ragokban.

Pl. beleszól a vitába, nekimegy a falnak stb.

Ez a kettős jelölés a ragozott alakoknál azonban nem létezik.

Tehát belebújik (vmibe), ráakad (vmire), beleszeret (vkibe), rálép (vmire), nekimegy (vminek), DE: belém bújik, rájuk akad, beléd szeret, ránk lép, nekik megy.

Hozzászólások betöltése...